Tatai Református Egyházmegye

Kereszt-kérdések Bánhidán

2011-05-03 07:37:53 / Nagy Attila

Írta és beküldte: Szilágyi Sándor lp. Tatabánya - Bánhida

Ilyen jellegű sorozatról nem nagyon hallottam 2008. nyaráig, leszámítva az Alfa kurzust, amikor hozzám is eljutott a Szentírás Szövetség meghívója, a budapesti bemutató konferenciára, ahol a sorozat megalkotói mutatták be a Kereszt kérdéseket. Előzőleg fenntartásaim voltak az angolszász területről érkező teológiai irányzatokkal, vagy a gyülekezet építést célzó különböző lehetőségekkel szemben.

Mégis elmentem a konferenciára, - mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok alapon - mert azt láttam, hogy szükség van a gyülekezet építés terén új módszerekre is. Valahogy a cím vált számomra vonzóvá. Ott ahol a Keresztről lehet beszélgetni, az lehet, hogy sokaknak bolondság, de nekünk, Istennek ereje. Részt vettem tehát sokadmagammal a konferencián, de magának a sorozatnak a kipróbálására még jó ideig nem kerülhetett sor, mert éppen akkor vitt tovább az Úr egy másik gyülekezetbe, ahol egyelőre az ismerkedés időszakában erre nem nyílt lehetőség.

 

Az első lehetőség a sorozat feldolgozására az új (tatai) lelkészi kiskörben adódott. Többedmagammal szerveztük, és felváltva tartva az előadásokat, egy központi helyen tartottuk meg az alkalmakat. Egy fajta műhely munka volt ez, gyülekezetenként két-három taggal és a lelkészekkel mentünk végig a tíz héten, remélve azt, hogy majd otthon, már, mint ismerős lehetőséget fogják a kollégák adoptálni a helyi viszonyokra. Ez 2010-ben volt. Tudomásom szerint, azóta sajnos a résztvevő lelkészek egyike sem valósította meg saját gyülekezetében ezt a sorozatot. Nem ismerem az okokat, de valószínűnek tartom, hogy azért nem, mert nem találták meg még a munkatársakat, akikkel ezt végig lehetne vinni. Ugyanis alapvetően fontosnak tartom, hogy a lelkipásztor ne egyedül végezze ezt a sorozatot, hanem keresse meg, készítse fel a munkatársakat, és közösen szervezzék és tartsák meg. A munkatársak fontossága egyébként is elengedhetetlen a szolgálatunkban, semmi képen sem presztízskérdést csinálva belőle.

 

Gyülekezetünkben a missziói bizottság 2010. decemberében határozta el, hogy az idén, kora tavasszal végre belevágunk a Kereszt kérdések sorozatba. Sokat imádkoztunk azért, hogy ne hiábavaló legyen, és úgy látjuk nem is lett az. Nagyon hamar körvonalazódott, hogy kik lesznek benne az előkészítő és a levezető csoportban. Személyes igényem volt, hogy az előadásokat ne egyedül tartsam. Két presbiterünk vállalta is, hogy ha nem is annyit, mint én, de két-két előadást megtartanak. A jelentkezések összesítésénél körvonalazódott az is, hogy legalább öt kiscsoportot kell szerveznünk, akiknek szintén munkatársak lettek a vezetői. Természetesen együtt készültünk a sorozatra. Visszahallgattuk a 2008-as konferencia hanganyagát, előre megbeszéltük a kérdéseket, illetve a válaszokat. Aztán elindult a sorozat. És itt most nem is annyira a résztvevők érdeklődését szeretném kiemelni, hanem a munkatársi közösség fejlődését, ahogy hétről-hétre egyre jobban összekovácsolódott a csapat, a szolgálatban, az együtt imádkozásban.

 

Még nem látjuk, hogy a résztvevőkben mit végzett el Isten ez által a sorozat által, biztos lesz gyümölcse az ő életükben is, de az biztos, hogy ez a tíz hét bennünket (hat-hét ember) Istenhez és egymáshoz is közelebb vitt. Ugyanakkor jó volt hallani egy-egy alkalom után a munkatársak szájából, hogy: végre szolgálhatunk ilyen módon is, és öröm szolgálni. Bátorítanék tehát mindenkit arra, hogy érdemes megszervezni ezt a sorozatot. Időigényes, sok energiát és odafigyelést kíván, de megéri, mert Isten sokkal több áldást, és lelki ajándékot ad helyette, amiben értelmet nyer szolgálatunk.

 

Testvéri köszöntéssel:
Szilágyi Sándor lelkipásztor

Kapcsolódó link:
http://szentirasszovetseg.net/kereszt-kerdesek