Írta és beküldte: Vincze Annamária kórusvezető
2010 januárjában, egy hétköznapi estén közel 10 fő gyűlt össze a mocsai református parókián. Céljuk: énekesi szolgálatot vállalva közösen felkészüljenek a februárban megrendezésre kerülő presbiteri bálra. Még azon az estén kiválasztásra került 2 egyszólamú mű („Szelíd szemed Úr Jézus"; „Nagy Istenem"), továbbá „Jöjj mondjunk hálaszót" református énekeskönyvi énekünk kétszólamú feldolgozása. Következett 3-4 alkalommal próba, majd az említett rendezvény. Visszagondolva, az akkor még inkább csak apró kamarakórus kis lámpalázzal ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel állt a hallgatóság elé. A visszajelzések mindegyike pozitív, s bíztató volt.
Ez már alapjában véve egy ok volt az akkor még csak bimbódzó énekkari munka további folytatására. Ezt az elgondolást tovább erősítette bennünk a március elején kapott értesítés: Tatán április második felében énekkari találkozó kerül megrendezésre, melyen alkalmunk nyílna ismét szolgálni. Éltünk a kínálkozó lehetőséggel, s 11-en érkeztünk Tatára. Jöjj mondjuk hálaszót valamint Szelíd szemed Úr Jézus kezdetű énekeink hangoztak el azon a szombaton. A találkozót követő rövid szakmai fórumon a többi énekkar karvezetőitől kivétel nélkül lelkesítő szavakat kaptam, melyet később a kórustagok felé is nagy örömmel tolmácsolhattam. Tatáról már határozott elképzeléssel jöttünk haza: ezentúl heti rendszerességgel fogunk próbákat tartani.Már kezdettől megtapasztalhattunk azt a gazdag égi áldást, mely hétről hétre több és több embert vezetett el a próbáinkra. A hetek során nemcsak a létszámunk gyarapodott, hanem a „rendelkezésre álló hanganyagunk is szélesedett", s így a kórus hangzása színesebb, változatosabb lett. Az óvodástól kezdve az általános iskoláson, gimnazistán, egyetemistán át egészen a nyugdíjasokig kivétel nélkül minden korosztály képviselteti magát a kórusunkban. Májusban a konfirmáció alkalmával valamint júniusban a presbiteri vasárnapon - az akkora már közel 20 fős énekkarral - háromszólamú műveket énekeltünk; mely szakmai szempontból is előrelépést jelentett.
Az éneklésnek van egy külön kiemelendő pozitívuma. Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a hétről hétre megtartott próbák nemcsak kórust, hanem közösséget is formáltak belőlünk. Olyan közösséget, melyben jól érezzük magunkat; egy-egy ilyen jól sikerült próba vidámságot, örömöt szül; s egy átlagos hétköznapból is tud ünnepnapot varázsolni.
Mindezt tesszük s végezzük azzal a tudattal, hogy éneklésünk elsősorban s mindenekelőtt szolgálat. Ahogy a zsoltáros is mondja „Dicsérjétek Őt kürtben, ékes éneklésekben, hegedűkben, lantokban, és hangos citerákban az Úrnak zengedezzetek!" Másodsorban nem tennénk mindezt, ha saját örömünkre nem szolgálna az éneklés; a zene szeretete is összeköt minket. Mindezek mellett tesszük ezt azért is, mert bízunk abban, hogy a hallgatóság számára is örömperceket tudunk énekünkkel szerezni.
Szeretnék kiemelt köszönetet mondani a kórus minden egyes tagjának az elmúlt fél év kitartó, szüntelen munkájáért. Egytől egyig minden kórustagot dicséret illet, hiszen töretlen lelkesedéssel, kitartással adták magukat a közös munkához és tanuláshoz, melynek eredményeképp augusztus 20-án közel 28 fő énekelhetett együtt a református templomban megrendezett zenés áhítaton.
Kegyelem... talán ez a megfelelő kifejezés, mellyel jellemezni tudnám az elmúlt fél év történéseit. Sok év szünet után újra elindulhatott az énekkari munka a mocsai református gyülekezetben. Alázattal kell e kegyelmet fogadnunk; s úgy gondolom mindannyiunk felelőssége, hogy a létrejött közösség fennmaradjon.
Ami a jövőre vonatkozó terveinket illeti, szeretnénk, ha utunk a folyamatos fejlődés, gyarapodás irányába vezetne. Ehhez elengedhetetlenül minél több lelkes kórustagra is szükségünk van. Így kedves Olvasó! Itt szeretném megragadni az alkalmat, kiemelt szeretettel hívjalak, látogass meg minket a református parókián jelenleg csütörtök vagy péntek esténként tartandó alkalmainkon, s csatlakozz hozzánk.
Vincze Annamária, kórusvezető
Kérjük, nézzék meg a kórusról készült képeket!