Tatai Református Egyházmegye

Recenzió dr. Tatai István: Az Egyház és Izrael c. könyvéről

2010-08-24 18:39:49 / Nagy Attila

Paradigmaváltás a holokauszt utáni teológiában az Egyház és Izrael egymáshoz való kapcsolódásának terén cimmel olvashatjuk Tatai István Egyház és Irrael c. könyvéről készült ecenziót, melyet Vajs Tibor kisbéri lelkipásztor készített.

"Hitből fakadó bátorságra vall - ismerve a társadalomban és a történelmi egyházakban is jelenlevő zsidósággal szembeni gyanakvó és előítéletekkel terhelt magatartást - megírni egy ilyen átfogó művet az Egyház és Izrael témakörében. A téma kiválasztása önmagában egy neuralgikus pontot érint. A szerző a kiválasztott témát, a tudós teológus mértéktartó és tisztességes megközelítésével kezeli.

A mű könnyen olvasható, a szerző egyértelműen és választékosan fogalmaz. Hozzá mer nyúlni olyan, a történelmi egyházak részéről eddig mellőzött témákhoz, amelyek eddig a perifériára szorult keresztény irányzatok, szekták érdeklődésének középpontjában álltak.

Nem másról, mint a keresztény eszkatológiáról van szó, azon belül is a millénizmus kérdéséről. Korunk teológusai között többen (pl. Moltmann) felismerték mennyire fontos az egészséges eszkatológia tanának kidolgozása. A tapasztalat bizonyítja, hogy leginkább akkor szivárogtak be az egyházba a tévtanok, amikor az egyház mellőzte ezeket a fontos témákat.

A szerző a könyvét, amely doktori disszertációja, nyolc fejezetre osztja. A végén kiváló tartalmi összefoglalást ad a leírtakról, majd közli a fontosabb szakkifejezések jelentését, feltünteti a forrásműveket. A könyv a rövidítések ismertetésével zárul. A könyv különös értéke, hogy a különböző korrelációs (kapcsolati) modellek ismertetése mellett a szerző felvázol egy, önmaga által kidolgozott, református kapcsolati modellt az Egyház és Izrael viszonylatában, amely modell igyekszik elkerülni az eddigi egyoldalú értelmezéseket és az ebből fakadó tévutakat. Azokra a bibliai, látszólagos ellentétpárokra, paradoxonokra épül ez a modell, amelynek segítségével teljesebb képet kaphatunk a közös gyökerekről és különbözőségekről (megőrzött identitásról), valamint a közös eszkatológiai reménységről, a közös Messiásban. Az Egyház csak Izrael felől értelmezheti önmagát.

[ ... ]

Izrael paradox egzisztenciája - „olajfamodell" - a zsidóság megítélésének református álláspontja

Izrael léte paradoxonpárokban fogalmazható meg, hét ilyen paradoxonpárt sorol fel a szerző. Ezek a paradoxonpárok egyértelműen jelen vannak a Bibliában és olyan isteni titkot képeznek, amelyek csak Jézus eljövetelével (parúszia) oldódnak fel. Addig is együttesen kell értelmezni ezeket a paradoxonpárokat. A tévelygés mindig akkor történt meg, amikor ezeknek a paradoxonpároknak csak az egyik felét hangsúlyozták.

Ennek a fejezetnek fontos részét képezi az Egyház fogalmának újradefiniálása Izrael jelenlétében.

a) Arra a kérdésre, hogy mi az Egyház, a következő választ olvashatjuk a szerző megfogalmazásában: „Az Egyház azon zsidó és pogány személyek közössége, akik a Krisztus-Messiás által, mint Izrael szellemi maradékának kontinuuma, Izrael olajfáján külön identitásukban, de az egy Krisztus-testbe integrálódva, szeretetben élnek együtt.

b) Ebben a vonatkozásban kicsoda Izrael kérdésre pedig a következő választ találjuk: „Izrael továbbra is Isten választott népe (...) Ők is (saját) messiásukban nyerhetnek üdvösséget, amely esemény az eszkatonban testületileg fog megtörténni."

[ ... ]

A recenzió feladata több mint könyvismertetés, az elvárásoknak megfelelően bírálatot is tartalmaznia kell. Két dolgot említenék meg bírálatként. Tudva, hogy a könyv terjedelme behatárolt, mégis a speciális hangok között talán több helyet lehetett volna fordítani a palesztin vélemények ismertetésére. A könyv végén található kiváló tartalmi összefoglalásban kicsit hiányolom a szerző által is nagyra értékelt Jürgen Moltmann modelljének említését. Egyébként a könyv 3. fejezetében részletesen olvashatunk erről a modellről.

Ebben a hiánypótló, értékes műben lényegesnek tartom azon felismerést, amely az olajfa modellben is megjelenik az Egyház Izrael jelenlétében történő újradefiniálásában, nevezetesen a zsidókeresztyén tagok identitásának és ebből fakadó missziói feladatának hangsúlyozását. A „Krisztusban nincsen sem zsidó sem görög..." (Gal 3.27) igehely értelmezésében fontos különbségtételt tesz a szerző ezen állítás szoteriológiai vonatkozását illetően, mely szerint üdvösségtanilag értelmezhető a zsidók és pogányok egyenlősége Krisztusban, ami nem jelenti az identitás elveszítését, a Krisztusban egyenlő férfi és nő analógiájának megfelelően. A férfi és a nő sem veszíti el az eltérő biológiai jegyeket Krisztusban. Ez a felismerés azért is fontos, mert az évszázados szubsztitúciós tan szerint, aminek beidegződése napjainkban is él, gyülekezeteink közgondolkodásában, a zsidó származású keresztényeknek el kell felejteni zsidó származásukat, míg a többi, nem zsidók megőrizhetik, ápolhatják nemzeti vonásaikat. Ezzel a téves gondolkodással kapcsolatban nyújt biblikus útmutatást a szerző. Bárcsak minél több lelkész és gyülekezeti tag elolvashatná ezt a könyvet."

A recenzió teljes egészében letölthető ill. elolvasható itt.

Vajs Tibor lelkipásztor, Kisbér

*  *  *

 

Tatai István (1957) református lelkipásztor, 1984 óta a hatvai ref. gyülekezet lelkipásztora -  forrás: www.hatvanref.hu