A mű könnyen olvasható, a szerző egyértelműen és választékosan fogalmaz. Hozzá mer nyúlni olyan, a történelmi egyházak részéről eddig mellőzött témákhoz, amelyek eddig a perifériára szorult keresztény irányzatok, szekták érdeklődésének középpontjában álltak.
Nem másról, mint a keresztény eszkatológiáról van szó, azon belül is a millénizmus kérdéséről. Korunk teológusai között többen (pl. Moltmann) felismerték mennyire fontos az egészséges eszkatológia tanának kidolgozása. A tapasztalat bizonyítja, hogy leginkább akkor szivárogtak be az egyházba a tévtanok, amikor az egyház mellőzte ezeket a fontos témákat.
A szerző a könyvét, amely doktori disszertációja, nyolc fejezetre osztja. A végén kiváló tartalmi összefoglalást ad a leírtakról, majd közli a fontosabb szakkifejezések jelentését, feltünteti a forrásműveket. A könyv a rövidítések ismertetésével zárul. A könyv különös értéke, hogy a különböző korrelációs (kapcsolati) modellek ismertetése mellett a szerző felvázol egy, önmaga által kidolgozott, református kapcsolati modellt az Egyház és Izrael viszonylatában, amely modell igyekszik elkerülni az eddigi egyoldalú értelmezéseket és az ebből fakadó tévutakat. Azokra a bibliai, látszólagos ellentétpárokra, paradoxonokra épül ez a modell, amelynek segítségével teljesebb képet kaphatunk a közös gyökerekről és különbözőségekről (megőrzött identitásról), valamint a közös eszkatológiai reménységről, a közös Messiásban. Az Egyház csak Izrael felől értelmezheti önmagát.
[ ... ]
Izrael paradox egzisztenciája - „olajfamodell" - a zsidóság megítélésének református álláspontja
Izrael léte paradoxonpárokban fogalmazható meg, hét ilyen paradoxonpárt sorol fel a szerző. Ezek a paradoxonpárok egyértelműen jelen vannak a Bibliában és olyan isteni titkot képeznek, amelyek csak Jézus eljövetelével (parúszia) oldódnak fel. Addig is együttesen kell értelmezni ezeket a paradoxonpárokat. A tévelygés mindig akkor történt meg, amikor ezeknek a paradoxonpároknak csak az egyik felét hangsúlyozták.
Ennek a fejezetnek fontos részét képezi az Egyház fogalmának újradefiniálása Izrael jelenlétében.
a) Arra a kérdésre, hogy mi az Egyház, a következő választ olvashatjuk a szerző megfogalmazásában: „Az Egyház azon zsidó és pogány személyek közössége, akik a Krisztus-Messiás által, mint Izrael szellemi maradékának kontinuuma, Izrael olajfáján külön identitásukban, de az egy Krisztus-testbe integrálódva, szeretetben élnek együtt.
b) Ebben a vonatkozásban kicsoda Izrael kérdésre pedig a következő választ találjuk: „Izrael továbbra is Isten választott népe (...) Ők is (saját) messiásukban nyerhetnek üdvösséget, amely esemény az eszkatonban testületileg fog megtörténni."
[ ... ]
A recenzió feladata több mint könyvismertetés, az elvárásoknak megfelelően bírálatot is tartalmaznia kell. Két dolgot említenék meg bírálatként. Tudva, hogy a könyv terjedelme behatárolt, mégis a speciális hangok között talán több helyet lehetett volna fordítani a palesztin vélemények ismertetésére. A könyv végén található kiváló tartalmi összefoglalásban kicsit hiányolom a szerző által is nagyra értékelt Jürgen Moltmann modelljének említését. Egyébként a könyv 3. fejezetében részletesen olvashatunk erről a modellről.
Ebben a hiánypótló, értékes műben lényegesnek tartom azon felismerést, amely az olajfa modellben is megjelenik az Egyház Izrael jelenlétében történő újradefiniálásában, nevezetesen a zsidókeresztyén tagok identitásának és ebből fakadó missziói feladatának hangsúlyozását. A „Krisztusban nincsen sem zsidó sem görög..." (Gal 3.27) igehely értelmezésében fontos különbségtételt tesz a szerző ezen állítás szoteriológiai vonatkozását illetően, mely szerint üdvösségtanilag értelmezhető a zsidók és pogányok egyenlősége Krisztusban, ami nem jelenti az identitás elveszítését, a Krisztusban egyenlő férfi és nő analógiájának megfelelően. A férfi és a nő sem veszíti el az eltérő biológiai jegyeket Krisztusban. Ez a felismerés azért is fontos, mert az évszázados szubsztitúciós tan szerint, aminek beidegződése napjainkban is él, gyülekezeteink közgondolkodásában, a zsidó származású keresztényeknek el kell felejteni zsidó származásukat, míg a többi, nem zsidók megőrizhetik, ápolhatják nemzeti vonásaikat. Ezzel a téves gondolkodással kapcsolatban nyújt biblikus útmutatást a szerző. Bárcsak minél több lelkész és gyülekezeti tag elolvashatná ezt a könyvet."
A recenzió teljes egészében letölthető ill. elolvasható itt.
Vajs Tibor lelkipásztor, Kisbér
* * *
Tatai István (1957) református lelkipásztor, 1984 óta a hatvai ref. gyülekezet lelkipásztora - forrás: www.hatvanref.hu